Ezt a verset olvastam

[Lúdas Mátyás]

Kedvenc királyom Mátyás !Először is egy indiszkrét kérdés ésatöbbi

Édes Nyuszipajtás, ez egy akkora labda, de akkora, hogy szégyellem leütni.
Maradjunk az olvasott verseknél.
A bökversek írását inkább hanyagold.
És hogy versedre is mondja valamit: csenevész ananász*.

* ha jól tudom (?), megboldogult Székely János** frappáns megállapítása volt anno.

** Mindenidők legbecsületesebb erdélyi magyar író-költő-esszéista-kritikus!

[oldroby]

Lúdas Mátyás írta:Ha jól értelmezem, akkor ez a tacepao (© aetranger) 'Ezt a verset olvastam' címet viseli, és nem, hogy 'írtam', node, a Dispután jeleskedő mármarosi színekben tündöklő képviselőktől már megszoktuk, hogy ilyen s ehhöz hasonló kicsinységekkel ne is foglalkozzunk, így teszek most én is, miszerint nem versolvasási élményemet osztanám meg a nagyérdeművel hanemhogy ama játszadozást, amit nem sokkal elébb próbáltam ki, ugyanis van egy anagramma-kereső program,....

Kedvenc királyom Mátyás !
Először is egy indiszkrét kérdés(nem kötelességed válaszolni): mi a fizetséged ? Vagy könyveljem el úgy, mint általában a fogadatlan prókátoroké szokott lenni ...? ? ?...
Versről van szó...írtam, olvastam...akkor is. Ha a máramarosi színekben tündöklő képviselőket nem bolygattátok volna, nem sértegettétek volna, és nem ígérgettetek volna tücsköt, békát...soha többé oda, tudod ki jött volna nektek itt verselgetni...!
Miért nem hagyunk egymásnak békét ???

Nem érdekes, hogyan bíráljátok ti el egy csapatból, a kívánt hatást elértem vele. Határtalan szeretetemet így fejeztem ki, verses formában Géza irányába ! Ez manapság trendi !
Tán csak nem vagy féltékeny ??? Majd megvívunk a hőn szeretett lény szép fehér kis kacsóiért a dühöngőben, ha van kardod !

[endígarszia]

This guy is like one of those things you hear about where the answer is "if you have to ask, you would never understand." Ol'Bob is pure lyrical genius. Plain and simple.

[oldroby]

Thank you for the testimonial !

[vagogeza]

Nem érdekes, hogyan bíráljátok ti el egy csapatból, a kívánt hatást elértem vele. Határtalan szeretetemet így fejeztem ki, verses formában Géza irányába ! Ez manapság trendi !

S talán csak nem ezt neveznéd te 'versnek', oldroby?

Mert ha legalább csak egy kicsit is egy valamiféle vershez is hasonlítana, akkor talán még értékeltem volna is, és esetleg még jót is nevetek a frappánságodon. De hidd el nekem, jóember, hogy ha az én egyetlen fiam, aki mellesleg soha magyar iskolába nem járt, tízéves korában csak ilyen gagyi kínrímekkel állt volna nekem elõ, és ráadásul még ennyire kérkedett is volna az egésszel, akkor én az õ, szellemieket illetõ életkilátásai fölött igen erõsen el lettem volna keseredve. És ez most egy cseppet sem vicc! Pedig elõször én tényleg annak gondoltam, de most már meggyõztél arról, hogy te valóban szerfölött büszke is vagy a 'költeményedre', és roppant trendinek is érzed magad vele. Szóval ilyent is még csak nagyon ritkán láttam ...

És igen, a hatást azt tényleg elérted vele. Ugyanis immár végérvényesen igazoltad azt a disputás megfigyelésemet, hogy az igazi nagy baj nem is az lenne, hogy valaki csak félmûvelt, hanem inkább az, hogy kitartóan makacs. Vagyis minél ostobább valaki, azt annál inkább be is akarja bizonyítani.
Így megy ez.

No, de mivel most már azt is látom, hogy a "fõbelövéssel való fenyegetés" szerû hazug állításaidra bizonyítékot tõled immár úgysem kapok, és szerintem minden babázásnak is kell valahol lennie egy határa - kivétel ez alól a te rátarti együgyûséged, mert az valóban határtalan - úgy téged én többet bár csak egyetlen értelmes mondatra sem érdemesítelek. Hanem csak olyanra, amit pillanatnyilag éppen kiérdemelsz. Ez lesz az én 'határtalan szeretetem' irányodba.
Viszont ez azért ne ejtsen semmiféle tévedésbe se téged, mert azt a véleményemet én továbbra is fenntartom, hogy a disputa nem a tied, hanem teljes széltében és hosszában egy nyilvános vitafórum, és én továbbra is ahhoz a témához szólok hozzá, amit momentán akkor arra éppen érdemesnek tartok. Vagy nem.(by Asta)

Jah, és még valamit, Robika: nevezd féregnek a te saját hernyótalpas jó nénikédet, édes fijjam!!

[vagogeza]

Ez a szokás Petralcánál jelent meg először, aki egy ismeretlen nőt nevezett verseiben Laurának.

Amúgy meg, ha már verselésrõl lévén szó, akkor ez a Petralca is csak valami olyasmi lehet, mint az amerigós fõkartácsunk "Mezopotániá"-ja és "Patriuma". Hogy az Island és Irland közötti elhanyagolható kicsinyke különbségrõl már ne is beszéljünk ...

[dwork]

Nem érdekes, hogyan bíráljátok ti el egy csapatból, a kívánt hatást elértem vele. Határtalan szeretetemet így fejeztem ki, verses formában Géza irányába ! Ez manapság trendi !
Tán csak nem vagy féltékeny ??? Majd megvívunk a hőn szeretett lény szép fehér kis kacsóiért a dühöngőben, ha van kardod !

Ezen kijelentés ellen nem tiltakozol?

[Lúdas Mátyás]

Ezen kijelentés ellen nem tiltakozol?

Úgy sejtem e kérdést nekem címezted dwork (már alig merem leírni, hogy az aréna fölötti balközép páholyából, ahol ülnek azok, így te is, akiknek semmi sem drága, s szotyizás, a csíki medencében mindközönségesen tökmagozásnak nevezett köpködés közben olykor, sokszor csak bekiabálnak, most te is), és ha igen, akkor tekintettel a rovat eredeti szándékára (verset olvastam, tetszett, megosztom másokkal), de arra nézvést is, hogy itt és most, illetve jövőbeni néző-, álláspontomat semmi mással nem tudnám jobban meghatározni, mint Arany János nehány versszakával a Toldi estéjéből, ami - talán - számodra is egyértelművé teszi, hogy mindenfajtaféle dühöngők kierőszakolta duellummal én már nem foglalkozom, nos, hát akkor jöjjenek a versszakok:

1

Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: "benneteket várlak!"
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Egymásután mégis mennek a nyughelyre.

2

Így pihent akkor is; így tekinte vissza;
Síma volt a mező, a menny pedig tiszta;
Milliom kis naptól ragyogott a mező:
Akárhova nézett, csak azt látta: ez ő!
Itt egy tócsa tükrén, s felvetődő halán,
Ott egy kis bogáron, s a gyep pókfonalán,
Mindenütt, mindenütt, meddig szeme kilát,
Láthatá a vén nap önnön ia-fiát.

3

Sokfelé tekinte, módja is volt ebben,
De most Nagyfalura nézdegélt legszebben,
Nagyfalu helységben a Toldi kertjére:
Tán az őszi fáknak hulló levelére?
Tán az árnyékokra, hogy mind arcra esnek,
S leborulva hosszan, tőle búcsut vesznek?
Tán a kurta pejre, mely, ahol csak leli,
A felmagzott burjánt nagybúsan legeli?

4

Tán erre, tán arra... tán a kőkeresztre,
Mely egy kis domb alján földbe volt eresztve?
Sem erre, sem arra: Toldit, az öreget
Nézte, hogyan térdel a sír dombja megett.
Nincsen már hajának egy fekete szála,
Öveig lenyúlik szép ezüst szakálla,
Szép fehér szakálla, melyet, amig térdel,
Kebelére kulcsol összefont kezével.

5

Imádkozik ottan csendesen és mélán,
Néha egy könny csillog szeme alsó héján,
Néha, de csak ritkán, megmoccan az ajka,
Ám egy hang, mi nem sok, annyi sincsen rajta.
Feje felett átment a zimankós élet,
Tele most hideg, de csendes tiszta tél lett,
Három éve már, hogy nem az udvart lesi,
Hanem a megígért jobb hazát keresi.

[dwork]

No, aet bátyám, sejtéseddel alaposan mellétrafáltál.... azért csak leírtad, hogy szerinted honnan kiabálok be, és a tökmagozáson megtakarított (semmi sem drága!) pénzmaggal balkézzel előfizethetek mondjuk a Székelyföld folyóiratra,
(amit mindközönségesen a csíki meddencében szerkesztenek), megértettem duellummentes korszakod eljövetelének igen finom bejelentését.
Tekintettel a rovat eredeti szándékára (verset olvastam, tetszett, megosztom másokkal), az aréna fölötti balközép páholyából, íme:

Ady Endre

A tavaszi viharban

Bepaskol a szemembe
Májusi fa-virágot
Ez a tavaszi vihar.
Könnyű a kacér ágnak.
Könnyű a fa-virágnak.
Ők mégis itt maradnak,
Nekik itt a hazájuk
S nyilnak az új tavaszon.
Nekem tavasz nem zsendül:
Elmentem gyökerestül.
A tavaszi viharban
Állok, mint nagy kérdőjel:
Vajjon merre-merre vet
Ez a szél s virág-osztás,
Ez a nagy, bús lemondás?

[Lúdas Mátyás]

No, aet bátyám, sejtéseddel alaposan mellétrafáltál....

Ez esetben örvendek annak, hogy nem köllött csalatkoznom benned. Most sem.
Azért ez az Ady-vers kissé szándékosan erőltetett velem szemben, ugye szeretett Tanítványom!?

[dwork]

Szeretett Mester, Aet!

Azért ez az Ady-vers kissé szándékosan erőltetett velem szemben,

...hogy nem köllött csalatkoznom benned. Most sem. mert esment mellétrafáltál...
se nem kissé, se nem erőltetett nem volt, éppencsak szándékos.
Hanemha, elfelejtéd a tacepaóhoz illő, hozzászólásba csomagolt verset. Én nem. Tessen:

MACUO BASÓ

Úgy vélem: olyan
oda-túl, mint egy késő-
őszi estén, itt.

[Lúdas Mátyás]

Dwork kedves, emitt kietlenné lett a táj. Lassacskán a belső is. S a gondolat se hajkurász, hogy van visszafele. Sajnos.

[Kánya]

Kibontott rügy
(Olosz Lajos)

A távoli hegyek azúrkékek.
A tócsák lilák és hamvasok.
Hattyúprémüket vetkőzni kezdik
mogorva, néma havasok.
A Körös-part alján illat kúszik,
májusok éretlen, kora földszaga.
Leánymellű, feszes rügyeket
ragyogtat az alkonyatban
az aranygallyú bükk
és a keserű nedvű orgona.
Titkot keresőn egy rügyet kibontok.
Bronzveretű ágyban, sötét leplek közt
zöldselymű és aranyhajú élet.
Millió és millió.
Alszik
és felette összeborul a sötétbarna,
bronzpáncélos ágy,
és a megölhetetlen,
istenerejű élet éber szívével várja
kóborló tavaszok hűségesen megtérő szavát.
Eldajkálom kezem fején
az élet parányi ágyát,
libegtetem a januárban alvó rügylány
aranyhajának csillogó selyemszálát.
Kiterítem a zöld levélke
leheletkönnyű fátylát,
és eltakarom téli lelkem
ijesztő éjszakáját.

(Zenei aláfestésnek/utóakkordként talán ezt:
http://www.youtube.com/watch?v=WxYpM8dpPVI )

[Lúdas Mátyás]

Tegnap öste olvastam, a Csángóasszony küldte:

Fúvom az énekem,
de nem jókedvemből
mer a bú fúvatja
szomorú szívemből
látom életemet
nemigen gyönyörű
két piros orcámon
folydogál a könnyű
csak ott folydogáljon
csak árkot ne mosson
csak az én istenem
engem el ne hagyjon.

[Kánya]

Kandalló előtt
(Szabó Lőrinc)

Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zúzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.

[Kánya]

Kereszt alatt
(Wass Albert)

Uram, én jó akartam lenni,
de imádkozva rosszat tettem.
Uram, a szemem jobbra nézett,
de akaratlan balra mentem.

Sírást indultam vigasztalni,
de jaj, a szám szitokra állott,
a karom ölelésre lendült,
de csattanva az arcba vágott.

Uram: én mindig rosszat tettem,
valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok,
csiszolatlan miért maradtam?

[epydem]

Dobszay Károly:

NE FÉLJETEK, NEM MEGYÜNK HAZA!


Ne féljetek, nem megyünk haza
Minket már régen nem hív a Haza
Mely álmaink bölcsője, sírja volt
Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Ott a házaknak már nincsen ablaka
Mely múltba néz s jövőbe lát
Nincs, ki megfújná a trombitát
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Az már oly régen a másság temploma
És te is csak szolga, rab vagy ott
Bár zsebedben útlevél ragyog
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Irigység népe, te céda, te buta
A mi kincsünk nem lopott kacat
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hazugság népe, te gyáva, ostoba
Ahol mi élünk az mind magyar sziget
Koromsötétben virrasztó tüzek
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya
Sorsunk már régen nem sorsotok
Árulók, latrok, újgazdagok
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hol testvér a testvérnek farkasa
Ki hajnalig háromszor megtagad
Légy átkozott, légy gazdagabb
Ne féljetek, többé nem megyünk haza

[endígarszia]

Mi a franc van? Hungarista költők hétvégéje?
Legalább jó versek lennének, de ezek a pátoszos cirkalmak?!

[Kánya]

Mi a franc van? Hungarista költők hétvégéje?
Legalább jó versek lennének, de ezek a pátoszos cirkalmak?!

Ez vers, amit olvastál?

[endígarszia]

Ízlésformálás!