HIRDETÉS

Ezt a verset olvastam

Cogito ergo bumm!

Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: JODIE » 2009.03.16. 19:28

A pokol hetedik köre

A pokol első,második,
harmadik,negyedik köre,
majd az ötödik,hatodik
és végül a legutolsó.

Itthon vagyok.
Engedd,hogy lepihenjek
és meggörbűlve elaludjak végre,
hiszen itt is jelen vagy.
Pilinszky János
JODIE
 
Hozzászólások: 26
Csatlakozott: 2009.03.13. 18:11

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: JODIE » 2009.03.16. 19:35

Bocsánat verset akartam írni. :)
JODIE
 
Hozzászólások: 26
Csatlakozott: 2009.03.13. 18:11

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.03.18. 05:33

"Az álom és a költészet szabad.
Az vagy, akinek képzeled magad:
lehetsz király, vagy koldus, egyre megy,
anyja után vágyódó kisgyerek...
Elestél? Hagyd, hogy felemeljelek,
s ha dalolok... hidd azt, hogy csak neked...!
"
(Kamarás Klára)
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.18. 06:49

Tó tavaszi éneke
Dsida Jenő

Be jó is volt,
míg jég födött:
csend jég alatt
és jég fölött,
nagy hallgatás volt
mindenütt -
Ma minden kis nesz
szíven üt.

Hó- s jégtakarta
volt a part
és engem is
nagy jég takart,
vastag, páncélos,
szürke jég,
közömbös, mint a
téli ég.

Nem bántott semmi
bántalom,
nem ártott semmi
ártalom
A szél a jégen
elszaladt,
nem borzolt fel
a jég alatt.

A kő a jégen
fennakadt,
nem ütött meg
a jég alatt.
Áldott, kit ily
nagy csend födött,
csend jég alatt
és jég fölött.

Elment a jég
jaj, mindenütt
s ma minden kis zaj
szíven üt -
vagyok mezítlen
kék elem
és testem-lelkem
védtelen.

Belémtekint
a cipruság,
borzol a szél,
szomoruság,
a nap is bennem
sistereg,
kővel dobál
a kisgyerek.

Ma minden bennem
él, mulat,
a pillanat,
a hangulat
s akár hiszik,
vagy nem hiszik,
minden madár
belémiszik.

Fáj az eső,
a szép idő,
a surranó
szitakötő,
minden zavar
és fölkavar
és minden csupa
zűrzavar.

Ha csillagoktól
csillogok,
vagy elbujtak
a csillagok,
egyszerre fáj már
estetájt
minden, mi sok-sok
este fájt.

Ó, emberek,
nem alhatok!
Fájdalmam a
fájdalmatok,
itt tükrözik
keresztetek,
és borzadok
és reszketek.
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.18. 07:25


Weöres Sándor: Rózsa, rózsa


Kép

Rózsa, rózsa, rengeteg,
lányok, lepkék, fellegek,
lányok, lepkék, fellegek,
illanó könny, permeteg.

Lángoló menny, alkonyat,
csupa vér az ajakad,
csupa vér az ajakad,
ha csókollak, védd magad.

Minden árad, fut, remeg,
rádnéz, aztán ellebeg,
rádnéz, aztán ellebeg,
csak az Isten érti meg.

Messze libben a hajad,
nevetésed ittmarad,
nevetésed ittmarad,
mint kendõd a szék alatt.

Rózsa, rózsa, rengeteg,
lányok, lepkék, fellegek,
lányok, lepkék, fellegek,
illanó könny, permeteg.


Részlet a Rongyszõnyeg c. c
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.18. 07:32

József Attila

ESZMÉLET

Latinovits

Kép

vagy

Hobo

Kép
1

Földtõl eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegõben semmi pára,
a csilló könnyûség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölõdzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az õrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szõtt a mult szövõszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gõzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esõt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belõled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért õrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szõke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledõlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedezõ szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1933-1934 tele
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.18. 08:37


Pilinszky János: Harmadnapon


Kép


És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.18. 08:49



Karinthy Frigyes:
Előszó



Kép



Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.

Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.18. 09:18

Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás

Misztrál:

Kép


Tarka virágnak
Illata kábít, -
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;
Lebben a lepke,
Röppen a méh -
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál.

Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett; -
Harsog a himnusz,
Hangos a táj! -
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket...

Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! -
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!

1924. április hó 25-én
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.18. 10:29

ADY ENDRE

A TŰZ MÁRCIUSA


Latinovits

Kép

Csámpás, konok netán ez a világ
S végbe hanyatlik, kit annyian űztek,
De élethittel én, üldözött haló,
Március kofáira és szentjeire
Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek.

Hadd halljék végre olyan magyar szava,
Ki sohse félt, de most már nem is félhet,
De kihez bús Hunnia szíkjairól
Sírjáig eljut, lázítva, bárhova,
Gőgös grófi szó s piszkos szolgaének.

Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok
S terhére e föld száz Pontiusának
S haldoklóan mégis elküldöm magam
Boldogabb testvéreimnek síromon:
Az uj, jobb márciusi ifjúságnak.

Testvéreim, nincs nemigaz szavatok
S százszor többet merhettek, minthogy mertek.
Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb
Életre váltott jussa nem volt soha,
Mint mai, bús, magyar, ifju embernek.

Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs,
Csak majmolás, ál-urság és gaz birság
S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok
S mégis, sír-mélyről látom sikeretek:
Holnap talán könnyebb lesz a mártírság.

Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet,
Mert él basák és buták közepette,
Mert hiába lett acélból itt a szív,
Szép ember szívként szikrázni ha akar:
A honi rozsda megfogta, megette.

De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Az Élet szent okokból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annak százszorta inkább kell akarni.

Életet és hitet üzen egy halott
Nektek fiatal, elhagyott testvérek,
Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
S láng-óhaját, hogy. ne csüggedjetek el:
Március van s határtalan az Élet.
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.18. 12:14

Babits Mihály
Ősz és tavasz között


Kép



Elzengett az őszi boros ének.
Megfülledt már hüse a pincének.
Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre.
Ludbőrzik az agyagos domb bőre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.

Este van már, sietnek az esték
álnokul mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!
Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Leesett a hó a silány földre,
talán csak hogy csúfságát befödje.
Most oly fehér mint szobánkban este
fekhelyünk, ha készen vár megvetve,
puha dunnánk, makulátlan párnánk:
s mintha a saját ágyunkon járnánk,

mint a pajkos gyerekek, ha még nem
akaródzik lefeküdni szépen,
sétálnak az ágy tetején, ringva,
mig jó anyjuk egyszer meg nem unja
s rájuk nem zeng: »Paplan alá! Hajjcsi!«
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Már az év, mint homokóra, fordul:
elfogy az ó, most kezd fogyni az új,
s mint unt homokját a homokóra,
hagyja gondját az ó év az ujra.
Mennyi munka maradt végezetlen!
S a gyönyörök fája megszedetlen...

Türelmetlen ver a szivünk strázsát,
mint az őr ha tudja már váltását.
Idegesen nyitunk száz fiókot.
Bucsuizzel izgatnak a csókok.
Öreg öröm, nem tud vigasztalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, hire sincs a télnek...

Csak az én telem nem ily mulandó.
Csak az én halálom nem halandó.
Akit egyszer én eleresztettem,
az a madár vissza sohse reppen.
Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja.

Száradt tőke, unt tavalyi vendég:
nekem már a tavasz is ellenség!
Csak te borulsz rám, asszonyi jóság,
mint a letört karóra a rózsák,
rémült szemem csókkal eltakarni...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.21. 11:29

József Attila: Csend

Kép



Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember

Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.

Úgy érzem, mintha ingoványon járnék
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,

De fülemet betömte. - Ó, mi vár még
Reám, ki immár néma, hangtalan.
- Fejem lehajtva megadom magam.
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.03.21. 17:38

Kamarás Klára (2008.04.11)

Nincs visszaút

Már messzeúszott mindaz, ami volt.
Bárányfelhőknek égi, szép akolt
nem építek. Ez a föld itt szilárd.
Megálltam rajta, pedig idegen.
Vigyázva álljon, ki gyökértelen:
Nincs visszaút.

Amit otthagytam, rég nem létezik.
Egy villanás, egy kép maradt csak itt
és csak a képzelet, mely rátalál.
A város, hegy, domb vissza sose vár,
mert megváltoztam és megváltozott.

Nincs visszaút, hát állni kell szilárdan:
álmok nélkül, tépett felhők alatt,
gyökértelen egy idegen világban…
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.03.28. 16:10

Gámentzy Eduárd (2006 - Budapest)
"
Én is itthon vagyok!

Két ujját szájába veszi
A szél, és úgy fütyül nekem,
Ahogyan nem tud senki más,
Ezer közül felismerem!

Kigombolt ingemen átsuhan,
Hűvös kezével megsimít,
Lemossa rólam a világ
Rám tapadt függőségeit.

És megyek-megyek a nagy hegyen,
Óriásra nőtt fák alatt,
Tudom a mókus hol lapul,
Hol rejtőzhetnek madarak.

Hiszen én is itthon vagyok!
-Látod?! Minden hozzám hajol!
Hiszen én is itthon vagyok!
-Csak eltévedtem valahol...

"
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: kanaluky » 2009.03.28. 17:38

Ferenc Attila De Móra: Dicshimnusz Gyurcsány Ferencre

Köszöntlek tégedet, ó, hazánk nagy fia,
Kit miniszterelnök-ké tett a maffia,
S a libbolsi sajtó úgy nyalta valagad,
Magad is zseninek hihetted magadat.

Öt évig hazánkat bestia uralta,
Öltönye alól ki-lógott a pufajka,
Ám te elűzted a hitvány fenevadat,
A kajánul vigyorgó bolondot: magadat.

Hősies voltál te nagyokat mondásban
Hatalmi gőgben és magyargyalázásban,
Folyton csak hergeltél, kavartál stikába,
Bár mondta Horn Gábor, eriggy a picsába!

Sakkban tartottál te két egész frakciót,
Lefülelt a titkosszolgád minden kis akciót,
Csak a talpnyalóid élvezték a kondért,
Megszavaztak mindent a parlamenti koncért.

Idegen kártyások játékává tetted
Ezt a szép országot, gyűlölt minden tetted!
Nemzetet, erkölcsöt, s ami jó, leszartad.
Nem volt más célod, csak őrizni hatalmad.

Próbáltad erővel, de nem lett csak grimbusz,
Szétzúztad végleg a baloldali nimbuszt,
Harcod lett a végső a komcsi eszmének,
Köszönjük ezt néked, őszödi böszmének
Minden rosszban van valami jó!
Avatar
kanaluky
 
Hozzászólások: 120
Csatlakozott: 2008.12.25. 09:45

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: judy » 2009.03.28. 18:49

R.TAGORE
NE MENJ EL

Ne menj el ,míg tőlem engedélyt nem kérsz széelemesem.
Átvirrasztottam az éjaszakát s most pilláim az álomtól súlyosak.
Félek ,hogy elveszítelek,ha alszom.
Ne menj el,míg tőlem engedélyt nem kérsz szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem ,hogy megérintselek.
Kérdem
magamtól "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el,míg tőlem engedélyT nem kérsz szerelmesem.
judy
 
Hozzászólások: 306
Csatlakozott: 2008.12.24. 14:10

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Lya » 2009.03.30. 16:19

....még nem olvastam el a verset, de fogom , és akkor idejövök, mert sajna máshol , nem engednek
megszólalni sem! :lol:
Lya
 
Hozzászólások: 369
Csatlakozott: 2009.01.10. 13:46
Tartózkodási hely: Erdély

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: powershot » 2009.03.30. 16:39

itt maradhacc

csendben olvasva :))
Ó, ha rózsa bimbó lehetnék
Avatar
powershot
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2008.12.30. 18:35

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: judy » 2009.04.14. 20:42

Tamkó Sirató Károly
Légy

Kócos a lába a légynek.
Ha nem hiszed gyere nézd meg!
Mert senki sem fésülgeti....
Ha másként nincs-jó így neki. :)
judy
 
Hozzászólások: 306
Csatlakozott: 2008.12.24. 14:10

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.04.27. 22:47

Fagyöngyök (Reményik Sándor)
Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdõ könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdõ gyöngybefagyott bánata,
Élõsködõk, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Következő

Vissza: M U L T I K U L T

cron