HIRDETÉS

Ezt a verset olvastam

Cogito ergo bumm!

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.05.07. 21:54

Reményik Sándor:
Csak így...


Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor, s örök idegen
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.05.18. 17:39

Reményik Sándor:

Csak egymáshoz



Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.05.27. 22:40

Reményik Sándor

Legenda


Megigézte a ráfent kardok élét,
Közeléből az árnyak elfutottak, -
Csak messziről kísérték.
Igéző szemmel puskacsőbe nézett,
Mellette kendővégre elsuhant,
Pirulva, szemlesütve ment a végzet.
Mások alól kilőttek száz lovat,
Míg büszke hadi ménjét ő megülte. -
Lassan legenda szövődött körülte.
És egyszer úgy találták, haldokolva
A rét füvén - mégis - egy csendes este:
Belül, belül csupa seb volt a teste.
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.06.25. 15:38

Koós Attila (BP, 2007)

Teérted jöttem, átmosni lelkedet.

Én, az Ember. Ezzel eleget mondtam?
Vásznon őrzöm és tömör betonban,
Hidak karcsú ívét és tornyok
Rajzát húzom az égre,
De ha kérdezik, mi végre?
-Talán mindent a földre rontok.

Válasz ez is létem panaszára:
Mert Isten magamra hagyott,
Hát magam legaljasabb társa vagyok!
- S ezt örökítem a holnaputánra.

Én, az Ember. Dőlt homlokom mögött
Ott guggol pattanó inakkal,
Akit a Mindenható megkötözött,
De ingere véremmel együtt nyargal
Mint a musztáng- mint a prédára
Omló vad, ha csap csupasz, lüktető vénára.

Én, az Ember. Mindig mély, friss kútból
Meríthetek üde, új eszméket,
S ha rozsdál, feszítek újból
Hálót- jaj, magam font kerítések!
Én, csak én lépek át először rajta,
Hogy tömegnyi kőnek legyek bálványa, atyja...

Én, az Ember. Büszke dolgos két munkáskezemre,
Mely még csecsemőt ringat, de már temetne-
Nem ifjat már, testvért, dehogy! Csak kort, hitet
S eleven reményt ha már nem hízik senkinek.

Én, az ember. Kimondani is szörnyű hatalmam
S borzalom tudni hogy még lesz nagyobb.
Állatok között mivel tudós maradtam,
Már nem elég a konc: éhes, még éhesebb vagyok!

ajánlás:

Hagyd pihenni békén a halottat.
Majd hegedű borzol föléje hantot.
De a költő kezéből ki ne lopd a tollat,
Szívéből a dalt, a csókot, a bűvös lantot;
Menj, siess! Rohanj! - építni vagy törni mész,
Fuss! Szaladj! E város ma is ölelni, ölni kész!
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.07.02. 16:56

Reményik Sándor (1919)

Hadak útja

Csaba királyfi... régi a mese,
Hogy táltos lovak lába lebegett
Az űrön át,
S a csillagok ezüst patkószegek,
Csaba királyfi... régi a mese...

Csaba királyfi... régi a mese,
De hinni benne jó,
S most kellene, aki mesélni tud,
Most kellene...
Ha százszor szép és ha százszor hazug
Ajkán a szó,
A mese hazug, de a mese jó,
A mese szép.

Csaba királyfi... régi a mese:
Hogy a tejút ott fenn a Hadak útja...
Nekünk mesére, álomra se futja,
Hitre se már,
Olyan szegények lettünk. -
Csaba királyfi... régi a mese.
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.07.02. 22:58

Koós Attila

Elveszíteni mezõt, virágot, füvet...

Elveszíteni mezõt, virágot, füvet...
S a gondolatok, mint vizek fölé hajló fûzek,
Isszák, isszák egyre fáradt, vérzõ tegnapok
Sápadt tavának illatát. Lettem, de nem vagyok.

Nem vagyok csend, csak némaság, magány.
Feszületként lógok az élet szép nyakán,
De tekintetem bokrok alá bújik, jajgat,
S jajgatnak a fák, a szél...csak az Isten hallgat.

Mit is mondhatna...aki sosem bántott,
Csak nézte, ahogy fogam idõk izmába vásott,
S én, mint torz lelkû, rikácsoló kappan,
Vergõdtem a porban, aztán azt is abbahagytam.

Most ülök, mint Jób, de csak a formánk találó,
Mert rám vetve van lyukas, foltozatlan háló,
És csak ülök a hamuban, s már vágyom a tüzet...
Elveszítettem mindent, mezõt, virágot, füvet.
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: kvari.volt » 2009.07.23. 12:08

Babits Mihály
Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1269&n=majek
----
vezess Lucifer, új világok felé
kvari.volt
 
Hozzászólások: 44
Csatlakozott: 2008.12.28. 11:32

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Lya » 2009.07.26. 20:41

kvari.volt írta:Babits Mihály
Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1269&n=majek



Ez nagyon szep!
Lya
 
Hozzászólások: 369
Csatlakozott: 2009.01.10. 13:46
Tartózkodási hely: Erdély

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.12.11. 23:01

Lehet, hogy így igaz:
Fésűs Éva
"
Csak ennyi

Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.

Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd.

"
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Kánya » 2009.12.16. 17:11

Horácius (Quintus Horatius Flaccus)
(Orbán Ottó fordításában)

Legfeketébb elefánt méltó szeretője

Legfeketébb elefánt méltó szeretője, mivégre
sok leveled meg a drága ajándék?
Nem vagyok én telivér fiatal, s nem tompa az orrom,
érzem, akár a kutyák a vadat, hogy
bűzlik rút polipod, hogy sörtés hónod alól vén
kecskebak ördögi illata döfköd;
s phű, hogy dől a veríték, szálldos a szörnyü büdösség
ráncteli tagjaidon, mikor immár
kézben a bunkó, megvan! s tömnéd fújva magadba
s mállik a nedves krétapor és a
vén krokodil ganajával mázolt arc szine: bakzol
törve az ágyat, az ég fele rúgva.
S még engem vádolsz és köpködsz vad szavakat rám:
"Inachiánál lám sose lankadsz,
őt ugye egy éjjel háromszor meg tudod... engem -
egyszer. A Lesbia veszne, ki téged,
rongyot, nékem ajánlott, ó, akinek bika kéne!
S erre kidobtam a cosi Amyntast -
győztes vesszeje testében jobban gyökeredzett,
mint fiatal fa kemény hegyi földben!
Szólj te, ki kapta a kétszer festett tyrusi posztót?
Persze te kaptad! Azért, hogy e földön
egy lakomázónak se legyen szeretőbb szivü nője,
mint neked én, csupa szív, csupa féltés!
Én nyomorult, futsz tőlem, mintha a birka a farkas
s kecske oroszlán torka elől fut!"
Persze hogy van szabad akaratunk, hiszen nincs más választásunk. (The Hitchens Paradox)
Avatar
Kánya
 
Hozzászólások: 710
Csatlakozott: 2008.12.23. 16:42
Tartózkodási hely: Messzeföldön

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Vasváry » 2010.01.09. 16:32

Ezt a verset , Oldroby baratomnak koszonhetem mert ,megmuttatta Vasvary TOth Tibort nekem !!
http://www.disputa.ro/viewtopic.php?f=2&t=226&p=6495&sid=3e4948698c81344257f44184d669acaf&sid=3e4948698c81344257f44184d669acaf#p6495
O irta meg a MAgyarsag-eredete tanulmanyt ,ezeket minden joszandeku Magyarnak el kell olvasni , merni , kell felszabadulni.... :))
Magarol irja a verset !

A KÖLTŐ MEGSZÜLETETT

Most jönnek a legnagyobb versek
Halálomig ezek a Versek.
Ez a kor már itt az én korom,
Úgy lesz minden, ahogy Akarom.
Megjöttem, Én vagyok s mással nem
Tárgyalok, csak a teljességgel.
Bűvös kényszer fűt: a költészet,
Írom a mágikus éneket,
Mindenki álmát, a Mágiát
Magát; az élet valóságát.
A többiekben nincsen izzás,
Mint általában semmiben sincs.
Mert nem ismerik a művészet
Célját; a lét tiszta zenéjét —
Mely nem más, mint költői lakozás.
Egy Van, akié a mindenség,
Tehát: Aki intakt emberség!
Ő nyilatkozik meg énbennem
S rajtam kívül még kevesekben.
Minden oly’ másságot és minden
Már hiteltelen valóságot
Feledek, s feledtetni jöttem;
Mindent ledöntök, ami nem ez.
Ami nem ilyen és nem méltó,
Ami nem varázs és nem Élet.
Ami elvakított titeket.
Ezért így jövök én, itt vagyok:
A költő, — Halljad! Megszületett.
És méghozzá örök életű.
Most jönnek a legnagyobb versek.

Első verses kötetemben, az „És Te És Én Végtelenül a Nyugat”-ban publikáltam ezt a verset; mely véleményem szerint egy ilyen poétás-kötetnek, mit ez a válogatás, kiváló bevezetés. Szinte már hitvallás. A nagy belépő.
Egy kis változtatást hajtottam végre rajta, hogy a „főmotívum” új szerepének, amelyre e könyvecskében szánva lett, jobban megfeleljen. Ez a változtatás abban állt, hogy a középrészt, a vers középvonalát meghatároztam. A 9-es sorok természetes folyását egy 10-es sorral, középen, mint a Piramist, csúcsosra formáztam s emeltem. Ezzel úgy érzem a vers mondanivalóját is jobban kifejezésre juttattam. – A kilences számnak azt hiszem nagy jelentősége van. A Föld, a végső kérdések, a precesszió és a magasabb matematika száma. A többi (valamire való) költőknél is, a legnagyobb versek közül sok, éppen kilences szokott lenni.
A Nagykörúton sétálva írtam, 1995. július 9-én. Azokban a napokban csak úgy ontottam a verseket, jó formában voltam. – A versek keletkezési idejeit illetően, első kötetemben, minden adat megtalálható.
Elsősorban persze misztikus vers. A tradíció titkos szavait használja; az őshagyomány és a költői lakozás filozófiáját. – Kár lenne ezt nem észrevenni.
Az „intakt emberség”: az ép emberség. Ez alatt azt értem, hogy az ember a saját rongáltságát leleplezte; és a dolgok lényegét, vagyis önmagát felemelte. Ez a mozzanat az igazi költészettől elválaszthatatlan. S mivel szerintem napjainkban én vagyok az egyetlen olyan költő, aki tollát erre hegyezte volna ki, értelemszerűen a legnagyobb költőnek is magamat kell tartom. Persze nem kizárólag ezért és ettől vagyok én most a legnagyobb, hanem sok minden egyéb között azért, mert olyan költő, aki úgy és olyan szinten verselt volna, mint én, már régóta nem volt.
Egyedül azzal „a korral”, amely, mint itt írom „az én korom”, vagyok bajban. Egyrészről azért, mert csak akkor lehetne ez a kor az én korom, ha ennek a mostani kornak, amelyben élünk, mondjuk az irodalmi vezéralakja én lennék. De ügyeletes költő vagy író nem akarok lenni. Ezért én úgy értem – és valójában erről kell most beszélnem – hogy ez „a kor”, kizárólag egy olyan kor, amelyben a dolgok a szellemi értékek szerint rendeződnek. Vagyis amikor az ember létének alapállapotát feltárja, és megőrzi. Amikor a lét világló tisztásába beáll. És a végső kérdések szerinti értelemben vett alapállásba helyezkedik. – Így vagyok én ezzel.
http://www.freeweb.hu/vasvary/Vasvary%20Valogatott%20versek.htm#_A_K%C3%96LT%C5%90_MEGSZ%C3%9CLETETT_1
Vasváry
 
Hozzászólások: 34
Csatlakozott: 2010.01.06. 11:54

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: endígarszia » 2010.01.10. 04:38

Vasváry írta:
Az „intakt emberség”: az ép emberség. Ez alatt azt értem, hogy az ember a saját rongáltságát leleplezte; és a dolgok lényegét, vagyis önmagát felemelte. Ez a mozzanat az igazi költészettől elválaszthatatlan. S mivel szerintem napjainkban én vagyok az egyetlen olyan költő, aki tollát erre hegyezte volna ki, értelemszerűen a legnagyobb költőnek is magamat kell tartom. Persze nem kizárólag ezért és ettől vagyok én most a legnagyobb, hanem sok minden egyéb között azért, mert olyan költő, aki úgy és olyan szinten verselt volna, mint én, már régóta nem volt.


Az önmagát felemelő intakt emberség mozzanatára hegyezett tollú költő értelemszerűen a legnagyobb, no doubt, Szabolcska Mihály már meghalt, versenytárs nélkül övé a laurus!
A verselést meg nyugodtan abbahagyhatná, eddigi munkásságát is évszázadokba telik megemészteni. :shock:
Föl-föl, ti rabjai a földnek!
Avatar
endígarszia
 
Hozzászólások: 221
Csatlakozott: 2009.01.04. 14:49

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Vasváry » 2010.01.10. 16:24

endígarszia írta:
Vasváry írta:
Az „intakt emberség”: az ép emberség. Ez alatt azt értem, hogy az ember a saját rongáltságát leleplezte; és a dolgok lényegét, vagyis önmagát felemelte. Ez a mozzanat az igazi költészettől elválaszthatatlan. S mivel szerintem napjainkban én vagyok az egyetlen olyan költő, aki tollát erre hegyezte volna ki, értelemszerűen a legnagyobb költőnek is magamat kell tartom. Persze nem kizárólag ezért és ettől vagyok én most a legnagyobb, hanem sok minden egyéb között azért, mert olyan költő, aki úgy és olyan szinten verselt volna, mint én, már régóta nem volt.


Az önmagát felemelő intakt emberség mozzanatára hegyezett tollú költő értelemszerűen a legnagyobb, no doubt, Szabolcska Mihály már meghalt, versenytárs nélkül övé a laurus!
A verselést meg nyugodtan abbahagyhatná, eddigi munkásságát is évszázadokba telik megemészteni. :shock:

Erre egy jo valasz , Vasvary TOht Tibor egyik koltemenye .....Amivel a mega-materialsitaknak adja meg ,a valaszt !!

REALIZÁLTAM MAGAM, HIRTELEN
(Vers a belső történésről)

De nem úgy érzem magam, mintha élnék,
Hanem valójában, eleven vagyok.
Nem élek én már szerencsére, s nem is élnék,
Mert igazából, létezem: létező vagyok!

A létet nem ismerném, hogyha élnék;
Most egyszerre élő és halott vagyok.
Lelkem elvesztettem, s a testemben sem élnék,
Nincsen élet körülöttem: egyedül vagyok!

Azt mondogatod Te is: „mintha élnék”,
De nem ismered, mi az, hogy „Én vagyok”!
Veszett lelkem megtaláltam. És mintha élnék;
Pedig rég nem élek; – csak én és Ő egy vagyok.

Rövid, bonyolult szerep az, hogy élnék.
Egyszerű és hirtelen van, hogy vagyok.
Egészségesen, betegen: mindössze élnék…
Így későn keltem, korán haltam: s létben vagyok.

A hazugság is lenne, amíg élnék
Igazságon kívül más nincs, ha vagyok
A tökéletes halál az, amikor élnék
A metafizikai teljesség: a vagyok.
Vasváry
 
Hozzászólások: 34
Csatlakozott: 2010.01.06. 11:54

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: iboja » 2010.01.11. 16:27

Vasváry írta:
endígarszia írta:
Vasváry írta:
Az „intakt emberség”: az ép emberség. Ez alatt azt értem, hogy az ember a saját rongáltságát leleplezte; és a dolgok lényegét, vagyis önmagát felemelte. Ez a mozzanat az igazi költészettől elválaszthatatlan. S mivel szerintem napjainkban én vagyok az egyetlen olyan költő, aki tollát erre hegyezte volna ki, értelemszerűen a legnagyobb költőnek is magamat kell tartom. Persze nem kizárólag ezért és ettől vagyok én most a legnagyobb, hanem sok minden egyéb között azért, mert olyan költő, aki úgy és olyan szinten verselt volna, mint én, már régóta nem volt.


Az önmagát felemelő intakt emberség mozzanatára hegyezett tollú költő értelemszerűen a legnagyobb, no doubt, Szabolcska Mihály már meghalt, versenytárs nélkül övé a laurus!
A verselést meg nyugodtan abbahagyhatná, eddigi munkásságát is évszázadokba telik megemészteni. :shock:

Erre egy jo valasz , Vasvary TOht Tibor egyik koltemenye .....Amivel a mega-materialsitaknak adja meg ,a valaszt !!

REALIZÁLTAM MAGAM, HIRTELEN
(Vers a belső történésről)

De nem úgy érzem magam, mintha élnék,
Hanem valójában, eleven vagyok.
Nem élek én már szerencsére, s nem is élnék,
Mert igazából, létezem: létező vagyok!

A létet nem ismerném, hogyha élnék;
Most egyszerre élő és halott vagyok.
Lelkem elvesztettem, s a testemben sem élnék,
Nincsen élet körülöttem: egyedül vagyok!

Azt mondogatod Te is: „mintha élnék”,
De nem ismered, mi az, hogy „Én vagyok”!
Veszett lelkem megtaláltam. És mintha élnék;
Pedig rég nem élek; – csak én és Ő egy vagyok.

Rövid, bonyolult szerep az, hogy élnék.
Egyszerű és hirtelen van, hogy vagyok.
Egészségesen, betegen: mindössze élnék…
Így későn keltem, korán haltam: s létben vagyok.

A hazugság is lenne, amíg élnék
Igazságon kívül más nincs, ha vagyok
A tökéletes halál az, amikor élnék
A metafizikai teljesség: a vagyok.


Szep!!! Csak szomoru!!!
iboja
 
Hozzászólások: 38
Csatlakozott: 2009.11.21. 11:13
Tartózkodási hely: balavásári

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Lúdas Mátyás » 2010.01.11. 17:39

REALIZÁLTAM MAGAM, HIRTELEN
(Vers a belső történésről)


iboja írta: Szep!!! Csak szomoru!!!



Még mielőtt a Mester egyik mélységet-magasságot szántó-hasító gondolatával reflektálnék fölismerésedre ibojka kedves, föleleveníteném az általad is tudottat, miszerint a szép nem zárja ki a szomorúságot, nos íme a Vasváry-axióma: "Az emberi szellem csodálatos szépségű világa, maga a megfejtés."

Csak és csakis zárójelben jegyezném meg, akár a Nagy Képrejtvény Feladó (ami inkább szóképrejtvény igazándiból) is mondhatta volna a föntebbit. (Mr. Green)
Lúdas Mátyás
 

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: oldroby » 2010.01.12. 02:23

Ármánykodó huncut Terkát
Utolérte végzete
Eltiltották a játéktól
Szilveszterkor végtére

Csend honolt az oldalakon
Ment minden a medrében
Nem hiányzott ő senkinek sem
Csak gárciácska nénjének

Rút a kezdet, rút a vég is
Nem hagyom én ennyibe
Feltámadok mint a király
Megjátszottam több ízben

Igaztalan volt a mester
Gandalf az én végzetem
Túljárok én most az eszén
Visszacsúszok sebtiben

Orosz karácsony ünnepnapján
Jászolban lett megváltó
Ugyanakkor a dispi tagság
Több lett eggyel gézától

Alattomban nevet váltott
Megjelent mint Ferődi
Azt gondolta, nem jönnek rá
A sok balgát átveri

Nicsak-nicsak ki jön ottan
Velem szemben egyenest
Rusnya féreg a nemjóját
Kössek bele most rögvest

Egyesek az ajtók mögött kuncogtak
Ügyes csapdát állítottak gézának
Tükör állott a folyosó végében
Tükörképet mutatott ez a térben

Élő fa vagy emberforma
Nekem mindegy nem számít
Legyen cécó és hadd-el-had
Engem csak ez boldogít

Összeköpte tükörképét többször is
Így jutott ő megint el a gyönyörig
Idő múltán észrevette, saját magát pereli
Nem érdekes, minden mindegy őneki

A jó nép már imát mondott hálából
Azt gondolta megszabadult gézától
Balga aki örömében tobzódik
Ez a féreg többszörösen osztódik

Feltámadott mint a Főnix porából
Elmegy majd a jókedvetek magától
Szójárása már megszokott régóta
Kapd be mondja stílusosan vágóka ;)
Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz veszítettél !
oldroby
 
Hozzászólások: 424
Csatlakozott: 2008.12.24. 17:47
Tartózkodási hely: Máramaros

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: vagogeza » 2010.01.12. 12:57

Szép!! Csak szomorú!!
Mármint az, hogy ennyire nem tudsz veszíteni. Pedig ez már nagyon a pre-ovis nívó kezdett lenni ... :mrgreen:
(jobb lesz ez így, kedves moderátor, megmaradhat ebben a formában?)

Node, a naivista fûzfánfütyülõs poétánktól azért mégiscsak mégegyszer megkérdem, hátha ezúttal már meghagyod:
1. Honnan szedi, és milyen jogon nevezget engem itt folyamatosan és sokat sejtetõen Terkának ill. Terézkének?
2. Minek alapján feltételezi és állítja ennyire biztosn, hogy az említett idõpontban én esetleg ki lettem volna zárva?
3. Mikor beszélt azzal a sokat emlegetett 'Mindenkivel' legutoljára, akinek a közös véleményét itt most õ is ennyire meghatóan képviseli?
vagogeza
 

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: Lúdas Mátyás » 2010.01.12. 13:28

vagogeza írta: 1. Honnan szedi, és milyen jogon nevezget engem itt folyamatosan és sokat sejtetõen Terkának ill. Terézkének?


Ha jól értelmezem, akkor ez a tacepao (© aetranger) 'Ezt a verset olvastam' címet viseli, és nem, hogy 'írtam', node, a Dispután jeleskedő mármarosi színekben tündöklő képviselőktől már megszoktuk, hogy ilyen s ehhöz hasonló kicsinységekkel ne is foglalkozzunk, így teszek most én is, miszerint nem versolvasási élményemet osztanám meg a nagyérdeművel hanemhogy ama játszadozást, amit nem sokkal elébb próbáltam ki, ugyanis van egy anagramma-kereső program, ahová beírtam 'lapte döbrögi vagogeza', becsszóra mondom, sem Terkát, sem Teréziát nem adott ki, példának okáért nehányat, pontosabba az első ötvenet bemásolom ide (vájtfülűek kellő tagoltsággal és melódiával akár versként is olvashatják):

1. abai evet görög polgazd
2. abai görög lovag pedzet
3. abai görög lovag pedzte
4. abai görög pedzve tagol
5. abai görög polgazd teve
6. abdai görög lepve tagoz
7. abdai görög lopva tegez
8. abdai görög lopva tegze
9. abdai lovag pörög tegez
10. abdai lovag pörög tegze

11. abdai löveg pörge tagoz
12. abodi aggat lepve zörög
13. abodi pörög tegez valag
14. abodi pörög tegze valag
15. adag balog ötvöz peregi
16. adag balog pite zörögve
17. adag balog pörög vezeti
18. adag balogi ötvöz pereg
19. adag balogi övez pörget
20. adag balogi pörög vezet

21. adag belep ivogat zörög
22. adag belez ivogat pörög
23. adag belövi pörge tagoz
24. adag bepörög elvi tagoz
25. adag bepörög gazol veti
26. adag bepörög izeg lovat
27. adag bepörög izeg volta
28. adag bepörög tagol vize
29. adag bevet igazol pörög
30. adag beveti gazol pörög

31. adag beveti görög lapoz
32. adag bige lapot zörögve
33. adag bige lopat zörögve
34. adag bige ötvöz pergola
35. adag bögöti lepve ragoz
36. adag bögöti lopva rezeg
37. adag bögöti lopva zerge
38. adag bögözi lova perget
39. adag bögözi lovag teper
40. adag bögözi lovag terep

41. adag bögözi lovat pereg
42. adag bögözi pereg volta
43. adag bögözi pergel tova
44. adag borlap egegi ötvöz
45. adag bzovai görög lepet
46. adag bzovai görög telep
47. adag elvet görög pozbai
48. adag etap grog öböl vize
49. adag evez giga öböl port
50. adag evez görög libatop

Mr.Green

ui. Az értelmetlennek tűnő szavakat kérném továbbítani a Mesternek - Varsány TOth, vaj'hogy híjják - ő minden bizonnyal sumér-szkíta-defőlegmagyar eredetét cáfolhatatlanul megmagyarázza.
Lúdas Mátyás
 

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: vagogeza » 2010.01.12. 14:36

Lúdas Mátyás írta:ui. Az értelmetlennek tűnő szavakat kérném továbbítani a Mesternek - Varsány TOth, vaj'hogy híjják - ő minden bizonnyal sumér-szkíta-defőlegmagyar eredetét cáfolhatatlanul megmagyarázza.


Zseniális. :D

S há' ha még az exe-t is hozzácsapva futtattad volna meg az egészet! Akkor lett volna csak igazán sok, vasváry féle szófejtegetésre alkalmas xerxes, xarkofag és nabuxagönozor! ... :? :mrgreen:
vagogeza
 

Re: Ezt a verset olvastam

HozzászólásSzerző: oldroby » 2010.01.12. 18:23

Lúdas Mátyás írta:Ha jól értelmezem, akkor ez a tacepao (© aetranger) 'Ezt a verset olvastam' címet viseli, és nem, hogy 'írtam', node, a Dispután jeleskedő mármarosi színekben tündöklő képviselőktől már megszoktuk, hogy ilyen s ehhöz hasonló kicsinységekkel ne is foglalkozzunk, így teszek most én is, miszerint nem versolvasási élményemet osztanám meg a nagyérdeművel hanemhogy ama játszadozást, amit nem sokkal elébb próbáltam ki, ugyanis van egy anagramma-kereső program,....

Kedvenc királyom Mátyás !
Először is egy indiszkrét kérdés(nem kötelességed válaszolni): mi a fizetséged ? Vagy könyveljem el úgy, mint általában a fogadatlan prókátoroké ...? ? ?...
Versről van szó...írtam, olvastam...akkor is. Ha a máramarosi színekben tündöklő képviselőket nem bolygattátok volna, nem sértegettétek volna, és nem ígérgettetek volna tücsköt, békát...soha többé oda, tudod ki jött volna nektek itt verselgetni...!
Miért nem hagyunk egymásnak békét ???
vagogeza írta:Igérem, hogy mint ahogyan azóta sem, én többé ezután sem megyek oda!!

Ez pont olyan ígéret, mint amit te is leírtál saját két kacsóddal ! Csak te még nem szegted meg!
Amúgy nem kellett volna annyira erőlködj a bemásolással, a megszemélyesítést mint lírai eszközt, még a középiskolában tanították annak idején, természetesen csak azoknak, akik nem hiányoztak épp akkor.
A reneszánsz óta divat a szeretett hölgyek átkeresztelése. Ez a szokás Petralcánál jelent meg először, aki egy ismeretlen nőt nevezett verseiben Laurának. Csokonai Vitéz Mihály 1797-ben ismerkedett meg Lillával, akinek a valódi neve Vajda Julianna. Egy jónevü kereskedő lánya volt, szülei nem igazán kedvelték a szegény költőt.
Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz veszítettél !
oldroby
 
Hozzászólások: 424
Csatlakozott: 2008.12.24. 17:47
Tartózkodási hely: Máramaros

ElőzőKövetkező

Vissza: M U L T I K U L T

cron